Háztörténet

Az épület története



A Magyar Tudományos Akadémia Vendégháza Budapesten, a budai várban, a Kard utca sarkán, az Országház u. 21. szám alatt található. Az egyszerű, barokk homlokzatú épület – várbeli társaihoz hasonlóan – változatos múltra tekint vissza.

Az Országház utca középkori neve a 16. századig Olasz utca volt, amit az ide betelepült olaszokról kapott. A törökök Fürdő utcára nevezték, mivel a vár egyetlen közfürdője az utca délkeleti részén, a mai Szentháromság tér akkor még utcaszerű részén volt. A vár törököktől való visszafoglalása (1686) után a Franciscaner platz-nak nevezett téren állt a ház – ebből, a ház előkertjéből, valamint az utcában végzett ásatásokból arra lehet következtetni, hogy a középkorban itt egy terecske volt, ami a 19. században, a Belügyminisztérium épületének építésekor szűnt meg.

A telken a középkorban két épület állt, ezek a vár törököktől való visszafoglalásakor szinte teljesen elpusztultak, csak falcsonkok maradtak meg. 1696-ban a két telket egyesítették, ekkor egy őrmester és neje birtokolta, tíz évvel később pedig egy tanácsnok. Az 1720-as években már polgárház állt a telken, füstös konyhával, szőlőpréselővel, pincével, kocsiszínnel, istállóval. 1765-ben Falconer Xaver Ferenc (1736–1792) festőművész és neje birtokába került az épület. (Képei közül fennmaradt egy Budapest-Vízivárosban a Szent Flórián vértanú Görög Katolikus Parochiális Templomban; egy másik, Szent Antal-oltárképe, a kecskeméti Szent Miklós templomban.) Örököseik 1794-ben eladták a házat, ezt követően a földszinten üzlethelyiséget alakítottak ki (a mai Lendvay-szalonban).

1848. május 12-én a Keviczky család, majd 1898-tól a Rakovszky család birtokolta az épületet. Budapest ostromakor (1944) főként a ház teteje és homlokzata sérült, ezeket 1948-ban helyreállították. Ekkor tárták fel a középkori vakolaton lévő 16. századi kváderezést (négyszögletes, faragott építőkőt utánzó, fugamélyítéssel díszített homlokzatot) és a Kard utcai sarkon az I. emelet magasságában található befalazott római kori sírkövet. A házat több komfort nélküli lakássá alakították, esetlegesen behúzott válaszfalakkal és ajtóelfalazásokkal. Közös WC az udvaron, egy zárt folyosó alatt volt. Az ekkor még magántulajdonban lévő épületet 1949-ben államosították, de a sarki üzlethelyiség még évekig megtartotta funkcióját. A lakásokba különböző foglalkozású embereket költöztettek, így volt vasutas, segédmunkás, gépkocsivezető lakója is. Újabb átépítésre az 1960-as években került sor, miután 1966-ban az épület a Magyar Tudományos Akadémia birtokába került, tekintettel arra, hogy lakás céljaira az épület nem volt megfelelő, illetve a komfortosítás túl sok műemléki kompromisszumot igényelt volna. Az új tulajdonos vendégházzá alakíttatta át, sajnos az akkori műemléki helyreállítás az épületet meglehetősen lecsupaszította. Helyiségei közül a barokk kort leginkább idéző maradt az első emeleten egy dongaboltozatú szoba: a boltozaton kereszttel és szívvel díszített stukkódíszben IHS betűk láthatók, ami Jézus nevének rövidítése (Iesus Hominum Salvator, azaz Jézus, az emberek üdvözítője). Ez a szoba eredetileg valószínűleg kápolna volt valamikor. A ház előtt Lendvay Márton (1807–1858) színművész szobra látható, amit 1860-ban a Nemzeti Színház elé állítottak fel, majd 1964-ben, a színház lebontásakor áthelyeztek erre a helyre.